Szentmária egy közép-liptói víztároló, nevét az 1975-ben elöntött község szerint kapta. Csak a gótikus templom romjai maradtak a víz felszíne felett a Havránok nevű helyen. A templomot régebbi alapokon a XIII. század második felében építették, majd a XV-XVII. században átépítették. Az elárasztás előtt a templomot tüzetesen átvizsgálták és a legjelentősebb építészeti és képzőművészeti kincseit átvitték a leendő Pribilina melletti falumúzeumba. Miután a falumúzeumban felépítették a templom másolatát, a megmentett építészeti részleteket és a képzőművészeti kincseket beépítették az új templomba.
Szentmária fontos régészeti hely is. A víztároló építése előtt elvégzett ásatások felfedték az ókori és kora középkori jelentőségét. Kora bronzkori, a púchói kultúra idejéből származó leleteket, valamint római és nagymorva-birodalmi erődítmény nyomait találták meg. A falut a XII. században egy régebbi település helyén építették fel, fontos vásárhely volt Liptóban.
A XIII. században építették el a gótikus templomot, mellette egy apátságot, amely a XVIII. századig megvolt., Németlipcse (Partizánska źupča) mellett gyakran tartottak itt megyegyűlést és Liptó vármegye állandó központja kialakításáig a XVII. században itt volt a megyei levéltár. 1390-ben itt ítélték és égették el madocsáni Literátus Jánost, akit királyi okiratok hamisításával vádoltak.
Szentmária egy közép-liptói víztároló, nevét az 1975-ben elöntött község szerint kapta. Csak a gótikus templom romjai maradtak a víz felszíne felett a Havránok nevű helyen. A templomot régebbi alapokon a XIII. század második felében építették, majd a XV-XVII. században átépítették. Az elárasztás előtt a templomot tüzetesen átvizsgálták és a legjelentősebb építészeti és képzőművészeti kincseit átvitték a leendő Pribilina melletti falumúzeumba. Miután a falumúzeumban felépítették a templom másolatát, a megmentett építészeti részleteket és a képzőművészeti kincseket beépítették az új templomba.
